Harka Sára - Ködkergető

Lackfi János előszava:

Az megvan, hogy örülök Nagyinak, de rossz irányból adta a puszit?
Az megvan, amikor az Osztrákok megbirtokolják a Déliételt?
Az megvan, hogy ha Ő lelép és nyitva felejti a csapot, akkor úszunk a boldogtalanságban?
Az megvan, hogy aki tehetségtelen, ne álljon tolvajnak?
Az megvan, hogy Zsákos, a matekozó hajléktalan, érzékeny a meggyre?
Az megvan, hogy ha egy fiú szeret egy lányt, akkor meghúzza a copfját?
Az megvan, hogy pocsolyaugrasztó cipőben kell menni a városszéli zsibáruházba?
Harka Sára világa egyszerre vicces és rettentő komoly, felnőttes és gyerekes, torokszorító és szívfacsaró, ríkató és nevettető.
Százalékarányosan elsöprő mennyiségű benne a gyermeki jókedv, a vad ötletek szikrázása, a generációs találkozások összecsikordulása, a társadalmi ellentétek felvillanása, továbbá a napsütötte haj és a hajsütötte nap, a levélben rendelt apuka, a barackos öblítővel mosott ruha, a nagynéni-szerepben mozizó prosti, a töpörödöttre tömörödött kő.

Egyszóval: az élet.

Zsibongnak, zajongnak, tolongnak, keringnek itt egymás hegyén-hátán az apróbb-nagyobb létezők.

Harka Sára bolygójáról korántsem száműzték a fájdalmat, a szomorúságot, a félelmet, a nehézségeket, mégis elmondható: az izgalomkedvelő olvasó a lehető legjobb helyen jár!